- 2009. október 9., péntek - 1:50
A feldolgozóipari ágazatok közül a termelés több mint egytizedét képviselő élelmiszeripar sem maradhat ki az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program támogatási köréből 2009-ben. Ideje felkészülniük a beruházást tervező vállalkozásoknak, a szaktárca ugyanis a tervek szerint hamarosan közzéteszi a mezőgazdasági termékek értéknövelése című pályázat részletes feltételeiről szóló rendeletet. A támogatás mértékét tekintve általános szabály, hogy a mezőgazdasági termelők a teljes beruházási összeg 40 százalékára számíthatnak, az élelmiszeripari cégeknek számlaértékük 50 százalékát egyenlíti ki az ÚMVP.
Az intézkedés célja, hogy a mezőgazdasági termékek feldolgozási, illetve forgalmazási körülményeinek javításával, új termékek, eljárások és technológiák bevezetésével növekedjen a mezőgazdasági üzem vagy élelmiszeripari vállalkozás teljesítménye, versenyképessége.
A fejlesztéseket követően szintúgy elvárható, hogy a cégek, illetve az általuk alkalmazott munkafolyamatok magasabb szinten feleljenek meg az élelmiszerbiztonsági és -higiéniai feltételeknek, egyre csökkentsék a környezeti terhelést. A kiírás szerint három célterület köré összpontosulhatnak a beruházások, amelyek (1) a versenyképesség fokozása és a termékszerkezet átalakítása, (2) az élelmiszerbiztonsági és környezetvédelmi feltételek javítása, az energiafelhasználás és az üzemirányítási rendszerek ésszerűsítése, valamint (3) új vágópontok létrehozása vagy a meglévők korszerűsítése.
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) I. tengelyének e jogcíme keretében immár másodízben igényelhetnek uniós támogatást az ügyfelek. Mezőgazdasági és nem mezőgazdasági termelők egyaránt nyújthatnak be támogatási kérelmet október folyamán, az elvárás csupán annyi, hogy a fejlesztés révén lehetővé váló új feldolgozási mód során az eddigiekhez képest valamilyen többletet kell előállítaniuk. Azaz jelentkezhetnek olyanok, akik a hagyományos értelemben vett növénytermesztés vagy állattenyésztés területén terveznek hasonló többletértéket felmutatni, terményeik vagy termékeik feldolgozását fejleszteni.
Másfelől az élelmiszeripar különböző szakágazataiban dolgozó, megvalósítandó projektjeik révén magasabb vagy értékesebb feldolgozottsági szintet elérő piaci szereplők is jelentkezhetnek, így hústermelők, tejfeldolgozók, a sütő- és malomipar kötelékeibe tartozók, a konzervált élelmiszerek előállítói, vagy éppen a borászok. Mindkét esetben várják a beadványokat egyéni vállalkozóktól, jogi személyiség nélküli, valamint jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságoktól, szövetkezetektől, illetve mindazoktól, akik a kis- és középvállalkozói szektorba tartoznak. A nagyvállalatoknak azonban nem mindegyike jogosult a támogatásra, ebben a körben megkötéseket vezetett be az ÚMVP Irányító Hatósága: azok a méretesebb társaságok számíthatnak uniós forrásokra, amelyeknél a foglalkoztatottak száma nem éri el a 750 főt, illetve az éves nettó árbevétel nem haladja meg 200 millió eurónak megfelelő forintösszeget.
Egy fejlesztési elképzelés megvalósításához az igénybe vehető támogatás legkisebb összege 8000 eurónak, legmagasabb összege pedig 1.600.000 eurónak megfelelő forintösszeg. Lehetőség van arra is, hogy egy projektgazda több alkalommal pályázzon, pontosabban legfeljebb ötször, a 2007-13 közötti költségvetési időszakban azonban az ügyfél által igénybe vehető támogatás együttes összege nem haladhatja meg a 3 000 000 eurónak megfelelő forintösszeget. A legfeljebb 20 százalékos előleg felvételére a többi ÚMVP-jogcímhez hasonlóan ezúttal is mód nyílik.
A potenciális kedvezményezetteknek érdemes alaposan áttanulmányozniuk az európai uniós és a hazai szabályozást is, mielőtt összeállítják a pályázati dokumentációt.
Az élelmiszer-minőségi rendszerekben számos magyar terméket tartanak nyilván, némelyiket azért, mert kiemelkedő földrajzi sajátosságokat viselnek magukon, másokat pedig az egyéb módon hordozott valamiféle többletérték miatt. A sajátosságok elismertetése azért is fontos, mert piaci előnyt biztosíthat az előállító, illetve a forgalomba hozó számára, s növeli az adott társaság versenyképességét. Az oltalom alá tartozó földrajzi jelzés, illetve eredetmegjelölés rendszerét 2006-ban újították meg az Európai Unióban: az előbbi kategória esetén elegendő, ha az előállításnak csak egyetlen fázisa kötődik az adott földrajzi helyhez, míg utóbbi esetén kivétel nélkül minden szakasznak az adott térségben kell lezajlania. Az első magyar terméket – a szegedi téliszalámit – 2007 decemberében helyezték oltalom alá.
A hagyományos és tájjellegű élelmiszereket a közösségi nyelvezet szerint hagyományos különleges termékként emlegetik, ezek összetételükben vagy előállítási módjukban hagyományosak, ám oly módon, hogy egyik földrajzi területhez nem kötődnek kifejezetten.
A fejlesztéseket követően szintúgy elvárható, hogy a cégek, illetve az általuk alkalmazott munkafolyamatok magasabb szinten feleljenek meg az élelmiszerbiztonsági és -higiéniai feltételeknek, egyre csökkentsék a környezeti terhelést. A kiírás szerint három célterület köré összpontosulhatnak a beruházások, amelyek (1) a versenyképesség fokozása és a termékszerkezet átalakítása, (2) az élelmiszerbiztonsági és környezetvédelmi feltételek javítása, az energiafelhasználás és az üzemirányítási rendszerek ésszerűsítése, valamint (3) új vágópontok létrehozása vagy a meglévők korszerűsítése.
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) I. tengelyének e jogcíme keretében immár másodízben igényelhetnek uniós támogatást az ügyfelek. Mezőgazdasági és nem mezőgazdasági termelők egyaránt nyújthatnak be támogatási kérelmet október folyamán, az elvárás csupán annyi, hogy a fejlesztés révén lehetővé váló új feldolgozási mód során az eddigiekhez képest valamilyen többletet kell előállítaniuk. Azaz jelentkezhetnek olyanok, akik a hagyományos értelemben vett növénytermesztés vagy állattenyésztés területén terveznek hasonló többletértéket felmutatni, terményeik vagy termékeik feldolgozását fejleszteni.
Másfelől az élelmiszeripar különböző szakágazataiban dolgozó, megvalósítandó projektjeik révén magasabb vagy értékesebb feldolgozottsági szintet elérő piaci szereplők is jelentkezhetnek, így hústermelők, tejfeldolgozók, a sütő- és malomipar kötelékeibe tartozók, a konzervált élelmiszerek előállítói, vagy éppen a borászok. Mindkét esetben várják a beadványokat egyéni vállalkozóktól, jogi személyiség nélküli, valamint jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságoktól, szövetkezetektől, illetve mindazoktól, akik a kis- és középvállalkozói szektorba tartoznak. A nagyvállalatoknak azonban nem mindegyike jogosult a támogatásra, ebben a körben megkötéseket vezetett be az ÚMVP Irányító Hatósága: azok a méretesebb társaságok számíthatnak uniós forrásokra, amelyeknél a foglalkoztatottak száma nem éri el a 750 főt, illetve az éves nettó árbevétel nem haladja meg 200 millió eurónak megfelelő forintösszeget.
Egy fejlesztési elképzelés megvalósításához az igénybe vehető támogatás legkisebb összege 8000 eurónak, legmagasabb összege pedig 1.600.000 eurónak megfelelő forintösszeg. Lehetőség van arra is, hogy egy projektgazda több alkalommal pályázzon, pontosabban legfeljebb ötször, a 2007-13 közötti költségvetési időszakban azonban az ügyfél által igénybe vehető támogatás együttes összege nem haladhatja meg a 3 000 000 eurónak megfelelő forintösszeget. A legfeljebb 20 százalékos előleg felvételére a többi ÚMVP-jogcímhez hasonlóan ezúttal is mód nyílik.
A potenciális kedvezményezetteknek érdemes alaposan áttanulmányozniuk az európai uniós és a hazai szabályozást is, mielőtt összeállítják a pályázati dokumentációt.
Az élelmiszer-minőségi rendszerekben számos magyar terméket tartanak nyilván, némelyiket azért, mert kiemelkedő földrajzi sajátosságokat viselnek magukon, másokat pedig az egyéb módon hordozott valamiféle többletérték miatt. A sajátosságok elismertetése azért is fontos, mert piaci előnyt biztosíthat az előállító, illetve a forgalomba hozó számára, s növeli az adott társaság versenyképességét. Az oltalom alá tartozó földrajzi jelzés, illetve eredetmegjelölés rendszerét 2006-ban újították meg az Európai Unióban: az előbbi kategória esetén elegendő, ha az előállításnak csak egyetlen fázisa kötődik az adott földrajzi helyhez, míg utóbbi esetén kivétel nélkül minden szakasznak az adott térségben kell lezajlania. Az első magyar terméket – a szegedi téliszalámit – 2007 decemberében helyezték oltalom alá.
A hagyományos és tájjellegű élelmiszereket a közösségi nyelvezet szerint hagyományos különleges termékként emlegetik, ezek összetételükben vagy előállítási módjukban hagyományosak, ám oly módon, hogy egyik földrajzi területhez nem kötődnek kifejezetten.
Mindemellett – az értéknövelő jelleg okán – az e körbe sorolható termékekről is külön nyilvántartást vezetnek. Külön európai tanácsi rendelet szabályozza a szeszes italok minősítési rendszerét, amelynél sajátosság, hogy a tagállami és az uniós oltalmi rendszer egymás mellett, egymással párhuzamosan működhet. A szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmáról szintén közösségi rendelet született, amelynek módosítása idén szeptember 1-jén lépett hatályba.
A mezőgazdasági termékek értéknövelését célzó intézkedés előző benyújtási szakaszában 547 kérelem érkezett több mint 58 milliárd forint értékben, amelyekből 436 bizonyult támogatásra érdemesnek. A közel 47 milliárd forint megítélt támogatásból máig mintegy 9 milliárd forint kifizetése történt meg.
Forrás: Gazdasági Rádió
